Former British ambassador to Hungary, Budapest
8th March 2012 Budapest, Hungary
A szabad piac kiteljesítése
Az elkövetkezendő években időm nagy részét magyar-brit bilaterális ügyeknek fogom szentelni. Ezzel együtt természetesen országaink EU-val való viszonya és az Unió fejlődése is fontos szerepet kap majd munkámban. A múlt héten e gondolatok jegyében vettem részt egy szemináriumon, melynek témája az EU jövője volt.
Az érdekfeszítő szemináriumot egy lelkes EU-integrációpárti szakember vezette, akinek véleménye szerint az európai országoknak nemzeti hatásköreikből sokkal többet kellene átruházniuk az EU-ra annak érdekében, hogy a szervezet jobban tudjon reagálni a nemzetközi fejleményekre és polgárait jobban tudja szolgálni. Kiemelte, hogy az EU-s intézményrendszernek leginkább szociális és adózási kérdésekben kellene nagyobb beleszólást engedni.
Prezentációja érdekes volt és provokatív. Azonban – ahogy azt a szemináriumon is elmondtam – az én meglátásom szerint az EU közeli jövőjének kulcskérdései nem ezek. Ennél sokkal fontosabb a szabad piac kiterjesztése és elmélyítése. Ez alatt az EU-tagországok közötti kereskedelemben még ma is meglévő akadályok felszámolását és a nemzetközi kereskedelemhez szükséges csökkentett bürokráciát értem, valamint azt, hogy az Európai Unión belül minden vállalkozás igazságos körülmények között és egyenlő mérce alapján tudjon versenybe szállni a megbízásokért.
Amint azt a szemináriumon is elmondtam, a fenti célok elérésének legjelentősebb akadályát abban látom, hogy a jelenlegi gazdasági problémák nemhogy nem ösztönzik a szabad piac mielőbbi kiteljesedését, hanem egyenesen lassítják, sőt visszafogják e törekvést. Ezzel együtt a protekcionizmus (azaz hogy az EU-tagállamok kormányai előnyt biztosítanak a saját országaikban működő cégeknek más uniós versenytársaikkal szemben) is növekvő tendenciát mutat.
Szabad, átlátható uniós és nemzetközi kereskedelemre van szükség – ez segíthetne az EU-nak a talpra állásban, újra beindíthatná a növekedést és visszaállíthatná az EU prosperitását.
A múlt heti EU-csúcs konklúziója rendkívül biztató volt: az Unió vezetői megállapodtak a szabad piac mielőbbi kiteljesítésének szükségességéről és a növekedést kiemelt prioritásként nevezték meg. Mindez az Egyesült Királyság és Magyarország számára is jó hír, hiszen a nemzetközi kereskedelem mindkét ország prosperitásának meghatározó tényezője. Minél szabadabb és átláthatóbb a kereskedelem, országaink annál gazdagabbak lesznek.
igen, sokat beszélnek a témáról, de “a tények makacs dolgok”. jellemző (és riasztó), hogy ezekben a hetekben folyik a a nemzeti alaptanterv részletes kerettanterveinek kidolgozása, amelyben egy nemrégi draft szerint MINDÖSSZESEN 20 ÓRÁT kívánnak szánni gazdasági ismeretekre a gyermek 6 és 18 éves kora közötti időszakban, annak ellenére, hogy az összes nagy pénzintézet és számos (részben állami) ellenőrző és szakmai szervezet figyelmeztette az oktatásügyet, hogy ebből a megközelítésből baj lehet*. ezzel a 20 órával kivánják felkészíteni a gyermeket (és Magyarországot) arra, hogy a szabad piacon mindenki számára értékes portékákkal jelenjünk meg, és felelős állampolgárként szavazzanak a gazdaságpolitikáról. szerintem “unortodox” megközelítés 10 millió gazdasági analfabétával gazdaságot működtetni, mégis ez történink nem csak nálunk, hanem sok szomszédos országban is. persze érthető, ha a diplomácia távolságtartóan kezeli a kérdést, hiszen a téma részben átpolitizált, és — egy Yes, Prime Minister idézettel élve — once you start interfering in the internal squabbles of other countries, you’re on a very slippery slope … * http://www.donorsforum.hu/hu/friss-hirek/1-latest-news/413-nat
igen, és a fentiekhez nagyon fontos oszlop volna egy átfogó oktatási reform, melynek révén felzárkóztatjuk azokat az államokat, ahol jelenleg tragikusan alacsonyak az állampolgárok gazdasági ismeretei, és amiatt mind gazdasági, mind politikai kockázatokat hordoznak az EU egészére nézve. mert — tautológiával élve — erős gazdaságot és jól működő kereskedelmet csak olyan polgárokra lehet építeni, akik értenek a gazdasághoz, úgy is mint vállalkozók, úgy is mint a mindenkori gazdaságpolitikát meghatározó, felelős szavazók. amikor egy gazdasági válság sújtotta országban röpködnek a rendőrökre a benzinespalackok, és esetleg több másik országot is válságbba rántanak magukkal, gondoljunk arra, hogy ha a polgárokat az iskolában kellő ismeretekkel felvérteztük volna, és emiatt okos gazdaságpolitikára szavaztak volna, akkor (és csak akkor) elkerülhető lett volna az egész konfliktus. jelenleg az EU országok felében csak demagóg és fenntarthatatlan gazdaságpolitikai programokkal lehet választásokat nyerni. kevesen látják át, hogy emiatt a gazdasági nevelés nem csak oktatási, hanem gazdasági, sőt, nemzetközi biztonságpolitikai kérdés. Magyarországon jelenleg folyik a nemzeti alaptanterv reformja, ebben sikerült bizonyos szakmai műhelyeknek belobbiznia a gazdasági ismereteket egy a korábbinál komolyabb formában, de a gyakorlatban csak akkor fog működni (nálunk és máshol), ha a tanárképzésben, tantervfejlesztésben stb. párhuzamos szerkezeti reformokra hajlandó forrást delegálni a kormányzat. csodálom, hogy az EU még mindig nem ismerte fel ennek a területnek a stratégiai jelentőségét — legalábbis a jelenleg a területen tapasztalt eredmények ezt mutatják.
A jól működő gazdasághoz, illetve a gazdasági növekedéshez valóban számos tényező szükséges. A lakosság pénzügyi kultúrájának mérése, növelése a válság óta egyre hangsúlyosabban jelenik meg mind az Egyesült Királyság, mind Magyarország, mind pedig az Európai Unió viszonylatában. Úgy tudom, Magyarországon sem új ennek a területnek a fontossága, amit számos kezdeményezés is alátámaszt. A kérdés relevanciáját jelzi, hogy az Egyesült Királyságban szintén napirenden van a nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, beleértve a pénzügyi ismeretek és a matematika szerepének jövőjét.