Az Emlékezés Napja

Múlt vasárnap tartottuk a világháborúk hősi áldozataira emlékező hagyományos ünnepségünket. A szertartást keresztény és zsidó hitű vallási vezetők helyi csoportja celebrálta. Az esemény során több ország nagykövete, valamint Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára is koszorút helyezett el a solymári Brit katonai temetőben.

A napsütötte temető látványa igazán szép volt, a hagyományos kétperces csend – melynek elejét és végét trombitaszóló jelezte – pedig különösen meghatott. A megemlékezés e két percére a rendőrség jóvoltából még a forgalom is leállt a temető melletti úton, így ez idő alatt csak a madarak csicsergése és az őszi szellő nesze hallatszott.

Jó volt megosztani ezeket az ünnepi pillanatokat a helyi közösségel is, akik velünk együtt emlékeztek az országaink és értékeink védelme közben elesettekre. Nagyon sok nemzet képviseltette magát, idősek és fiatalok egyaránt; a szülők a résztvevők által viselt pipacsok jelentését magyarázták gyermekeiknek és a sírok között sétálva emlékeztek az elhunytakra – így adva tovább a családi emlékeket és a nemzeti hagyományokat a következő generációnak.

A megemlékezés délelőttje remek alkalom volt a régi barátságok felfrissítésére és új ismeretségek kialakítására is, ami számomra különleges fontos, mert ritkán adódik alkalmam a helyi brit közösség tagjaival beszélgetni. Ez az esemény azonban – csakúgy, mint a múlt heti Guy Fawkes parti – remek lehetőséget adott rá, hogy hosszabban elbeszélgessek brit honfitársaimmal.

A délelőtt fő célja azonban természetesen a halottakra való emlékezés volt. Sokkal köszönhetünk nekik, és az ilyen események segítenek, hogy emlékük a hétköznapi rohanásban se merüljön feledésbe. Tartozunk nekik annyival, hogy rendszeresen megemlékezzünk róluk és a háború tragédiájáról.

Emlékük örökké él…