Amire a tolerancia nem terjed ki

Szombaton részt vettem a Zsidó Világkongresszus 14. plenáris közgyűlésének díszvacsoráján, ahol a magyar kormány tagjai, köztük Orbán Viktor miniszterelnök, valamint ellenzéki pártok vezetői mellett a világ zsidó közösségeinek prominens szereplői voltak jelen. Jómagam brit és nemzetközi zsidó közösségek képviselőivel ültem egy asztalnál, akikkel igen érdekes beszélgetést folytattunk a világ aktuális eseményeiről.

Úgy gondolom, hogy az egész estében a különböző vélemények képviselői között kialakult nyílt párbeszéd volt a legérdekesebb és legfontosabb rész. Az elhangzott beszédek a zsidók magyarországi helyzetére összpontosítottak, és arról is szóltak, hogy a kormány mit tett és mit tesz a jövőben az intolerancia elleni küzdelem terén. A részleteket nem fogom itt kifejteni, de tény, hogy ez rendkívül fontos kérdés, és jó volt hallani Orbán miniszterelnök úrtól, hogy zéró toleranciát hirdet az intoleranciával szemben.

A tolerancia azok iránt, akik bármilyen tekintetben eltérnek a többségtől (például etnikai, vallási hovatartozásukban, nemi beállítottságukban, fizikai képességeikben vagy egyszerűen a kinézetükben) minden egészséges és sikeres társadalom alapvető ismérve, ami nélkül szellemileg és gazdaságilag is szegényebbek lennénk. Az erős emberek és nemzetek toleránsak – a toleráns emberek és nemzetek erősek.

Több okból is büszke vagyok hazámra, az egyik ezek közül a tolerancia. Természetesen a mi társadalmunk sem tökéletes: brit vacsorapartnereim például arról is beszéltek, hogy milyen problémákkal kell megküzdeniük a mai Nagy-Britanniában. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy a tolerancia a brit társadalom egyik alapköve. Ezt az alapvető értéket pedig minden szélsőséges vagy gyűlöletkeltő személlyel szemben meg fogjuk védeni, ha kell, kormányzati vagy igazságszolgáltatási eszközökkel, és társadalmi nyomásgyakorlás formájában is nemet mondunk minden ilyen megnyilvánulásra.

Egy dolog azonban, ami ma sem tolerálható: a gyűlölet.