Hosszú idő telt el a legutóbbi blogbejegyzésem óta. Nem a lustaság, hanem a rengeteg utazás miatt nem volt alkalmam új posztot írni, az elmúlt három-négy hét többségét ugyanis külföldön töltöttem. Bár sok időmet elvette az utazás, remek eseményeken vehettem részt, amelyek egyaránt kapcsolódtak Közép-Európához és Magyarországhoz. Hadd meséljek róluk.
Az első utam Londonba vezetett, ahol segítettem egy nagy konferencia lebonyolításában. A találkozó Közép-Európa atomenergia-termeléssel foglalkozó szakembereit és olyan brit cégek képviselőit hozta össze, amelyek atomerőművek építésével, működtetésével és biztonságos leállításával foglalkoznak. Szilárd meggyőződésem, hogy a nukleáris energia a jövő energiatermelésének fontos összetevője, így nagy örömmel segítettem elő a kapcsolatteremtést az érdekelt felek között. Az ilyen együttműködés hosszú távra szól, és én bízom benne, hogy a brit szakemberek és cégek a jövőben hozzájárulhatnak Közép-Európa energiaellátásához. Bár Nagy-Britannia nem gyárt atomreaktorokat, számos technológiai területen tudunk megoldásokat szállítani, és hozzájárulni, hogy a nukleáris energiatermeléssel foglalkozó cégek kiváló minőséget kapjanak a pénzükért.
Ezek után néhány napot Észak-Kelet Angliában töltöttem egy kereskedelmi rendezvényen. Newcastle-ba utaztam, hogy brit üzletemberekkel beszéljek az aktuális közép-európai lehetőségekről. Csaknem 200 cég vett részt a konferencián, amelynek egyik plenáris ülésén előadást tartottam, így sokakhoz eljutott az üzenetem. Örömmel tapasztaltam, hogy a konferencia során több cég is megkeresett, hogy bővebb tájékoztatást kérjen tőlem. Az érdeklődő cégek elérhetőségeit továbbítom majd a közép-európai nagykövetségek kereskedelemmel foglalkozó szakértőinek. Az üzletemberek egyébként különösen kedvezően fogadták az általunk bevezetett “egyablakos” tájékoztató rendszert, amelynek köszönhetően nem kell a térség mind a kilenc országát végigtelefonálniuk, ha az ottani üzleti lehetőségek után érdeklődnek, hanem minden témakörnek van egy felelőse, aki a régió összes piacáról tud felvilágosítást adni.
Végül Bécsbe vezetett az utam, a közép-európai térség nagyköveteinek találkozójára. Kollégáimmal azért gyűltünk össze, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat, illetve áttekintsük, milyen megoldásokat találtak a különböző követségek a valemennyiünket érintő kihívásokra, illetve, hogyan lenne célszerű nekilátnunk a közeljövőben ránk váró feladatoknak. Nagyon élveztem a megbeszéléseinket, és a csapatépítő tréninget is, ahol papírból kellett hullámvasutat építenünk. Sok hasznos ötlettel gazdagodtam, amelyeket majd Budapesten a gyakorlatban is kipróbálunk.
Ennyi utazás után nagyon örülök, hogy a közeljövőben nem kell túl sokat távol lennem Magyarországtól. Rengeteg a tennivalóm és a megvalósítandó ötletem, amelyekről hamarosan be is számolok a blogomban. Annak is örülök, hogy nem vagyok kitéve a bőséges angol reggelik és a krémes bécsi sütemények kísértésének – hiszen az utóbbi időben az étrendem nem volt éppen kalóriaszegény. Most azonban, hogy újra itthon vagyok, és az időjárás is napról napra kellemesebb, egyre inkább foglalkoztat, hogy edzeni kezdjek és megszabaduljak a téli pluszkilóktól. Van valakinek ötlete arra, hogyan érdemes felkészülni a Balaton-átúszásra?