Vendég blogger: Farkas Mónika
Hát ezek voltunk mi – egy magyar család és barátai a XXX. nyári Londoni Olimpián megrendezett öttusa verseny alkalmából együtt szurkoltunk egy számunkra nagyon különleges embernek. A nagy napon már kora reggel hat órakor úton voltunk Stratford állomás felé, lévén hogy dél-croydoni szállásunkról kellett 7.30-ra felérnünk az Észak-Londonban található Olimpiai Parkhoz. Azt gondolná az ember a színes metróhálózat térképét tanulmányozva, hogy a közlekedés rendkívül bonyolult – azonban ez cseppet sem volt érezhető, minden a látogatók érdekeit szolgálta. Az ingyenes napijegy mellett és a számos felirat és jelzés tetejébe egész nap lelkesítő önkéntesek kísérték utunkat és segítettek a tájékozódásban.
A valaha létezett egyik legférfiasabb sportnak kikiáltott öttusa 2012-ben ünnepelte a 100. évfordulóját. Ennek a színes és változatos sportágnak köszönhetően alkalmunk nyílt több helyszínre is ellátogatni: a vívó számok a Copper Boxban, az úszás az Aquatics Centre-ben, a lovagló és kombinált számok pedig a Greenwich Parkban zajlottak.
Az Olimpiai Park helyszíne korábban viszonylag elhagyatott ipari területként funkcionált, mostanra azonban hatalmas, lenyűgöző épületekkel tarkított modern komplexummá vált – felemelő érzés volt, ahogy a több száz boldog látogatóval együtt hömpölyögtünk a tömegben.
Hosszasra sikeredett napunk este fél nyolckor ért véget. Ekkor mind a 36 sportoló egy végső tiszteletkört futott a lovagló aréna körül a tapsoló tömeg előtt. Egy csokor élménnyel gazdagodtam: azon túl, hogy a vőlegényemnek szurkolhattam (aki öttusázóként a Magyar Olimpiai Csapat tagjaként versenyzett) lehetőségem nyílt a családomnak is bemutatni ezt a nagyszerű várost (sokan közülük még nem jártak Londonban korábban).
Környezetvédelmi szakon végeztem, így külön lenyűgözött az a mérhetetlen erő és energia, amit a szervezők egy ilyen globális méretű sportrendezvénybe fektettek annak érdekében, hogy az magasan megfeleljen a fenntarthatóság elvárásainak.
