A londoni fáklya fényében

Nos, mi másról is írhatnék ebben az időszakban, mint az olimpiáról? Végre elérkezett a várva várt pillanat, és megkezdődött a 205 ország 10 000 sportolójának küzdelme, s a játéksorozat eddig épp olyan izgalmasnak bizonyult, mint amilyennek vártuk.

Önök látták-e a megnyitót? Mi, a Nagykövetség részéről – a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamarával közösen – péntek este egy kisebb partit szerveztünk, ahol üzleti, politikai kollégáinkkal és partnereinkkel közösen, óriáskivetítőn kísértük figyelemmel ezt a fantasztikus ünnepséget. Nekem nagyon tetszett a show-t végigkísérő emberi hangvétel és humor. A legemlékezetesebb pillanat természetesen a Daniel Craig – James Bond – oldalán megjelenő Királynő volt. Amint megfordult, és a körülöttem ülő nézők láthatták, hogy valóban ő az, óriási ovációval ünnepelték az uralkodót. A rendező, Danny Boyle ötlete, amivel a hagyományt csúcstechnológiával, a kultúrát innovációval ötvözte, no és persze a 80-as, 90-es évek zenéje – az én életem legmeghatározóbb zenei korszaka – szintén remek volt. Persze nehéz mindenki kedvére tenni: a mi asztalunknál ülő vendégek egyike például nagyon hiányolta a Depeche Mode zenéjét.

Most pedig a tudósításokhoz ragadva figyelem az eseményeket. Ugyan nem ilyen magas szinten, de néhány olimpiai sportágban magam is versenyeztem életem során, így például úszásban, teniszben, vívásban és evezésben is. Ezeket a sportágakat különleges érdeklődéssel figyelem, de a szertorna és a kerékpárversenyek is egyre jobban lebilincselnek. Sőt mondhatjuk, hogy “olimpiholikus” állapotba kerültem: szinte bármilyen olimpiai sportközvetítés lázba hoz. Nagyszerű érzés ezeket a tehetséges és elkötelezett sportolókat ilyen színvonalú versenyeken látni, ez a nézők számára is óriási inspirációt nyújt. Természetesen szurkolok a magyar sportolóknak – majdnem olyan hangosan, mint a brit olimpiai csapatnak –, és ebben a pillanatban a magyar csapat jobb helyen is áll nálunk az éremtáblázatban Szilágyi Áron fantasztikus kardvívó-aranyérme után.

Magát a meccset nem láttam, de úgy hallottam, hogy az éremátadáson volt egy kis probléma a magyar himnusz lejátszásával. A Magyar Olimpiai Bizottság értesítette a londoni szervezőket, akik megígérték, hogy azonnal kijavítják a hibát. Őszintén remélem, hogy az olimpia elkövetkező két hetében, és az azt követő paralimpia két hetében még nagyon sokszor hallhatjuk a magyar himnuszt.

Hajrá magyarok!