Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olyan befogadó országot képviselhetek, mint az Egyesült Királyság. Mi mindenkit szívesen látunk, akármilyen származású, vallású, vagy kisebbséghez tartozó legyen is – és ez számunkra is óriási hasznot jelent. Úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás nemcsak a hozzánk érkezők vagy az itt élő “nem hagyományos” britek számára előnyös, de Nagy-Britannia egésze számára is, hiszen a nyitott és befogadó légkör magát az országot is sokkal virágzóbb hellyé teszi. Természetesen nem tökéletes ország ez sem, de annyi bizonyos, hogy haladó szellemiség és folyamatos fejlődés jellemzi.
Mindezek tükrében talán nem meglepő, hogy már nagyköveti hivatalom első hónapjaitól kezdve kiemelt figyelemmel fordulok a magyarországon élő kisebbségek felé, és szeretném minél jobban megismerni őket. Ha szabadon működhetnek és alakíthatják ki helyüket a társadalomban, úgy gondolom, ezek is virágzó közösségek lehetnek, ami – az Egyesült Királysághoz hasonlóan – Magyarország és a magyar nép számára is fontos előnyökkel jár.
Talán Önök között is vannak, akik a Brit Nagykövetség honlapján keresztül figyelemmel kísérik munkámat, melynek részeként a közelmúltban több fontos, kisebbségekhez kapcsolódó rendezvényen is részt vettem. Ott voltam például a Budapest Pride hét nyitó eseményén, ahol a filmfesztivált volt szerencsém személyesen megnyitni, és részt vettem a Pride pikniken is. A múlt héten pedig egy fiatal zsidó nő, Szenes Anikó tiszteletére rendezett emlékünnepségen mondtam beszédet – egy olyan mártír előtt tisztelegve, aki a brit hadsereghez csatlakozva igyekezett a II. Világháború idején a kivégzőtáborokba irányított magyar zsidók felszabadításában részt venni. E megemlékezés fontos pillanat és jó alkalom volt az antiszemitizmussal szembeni elutasítás kifejezésére, és az ilyen megnyilvánulásokkal szembeni határozott fellépés megerősítésére is. A két esemény témája és hangulata ugyan teljesen más volt, számomra mégis egyformán fontos és megindító élmény volt mindkettő.
Mindezek után a múlt hétvégén még egy kis sportolásra is akadt lehetőség, amivel egy másik fontos, mégis kevéssé emlegetett csoportot szerettünk volna támogatni: egy különleges tenisztornán vettem részt, ahol kerekesszékes játékosok ép versenyzőkkel játszottak együtt vegyespárosban.
A kerekesszékes játékosok ügyessége egyszerűen ámulatbaejtő volt – az viszont kicsit elszomorított, hogy saját játékom mennyit romlott az elmúlt év során… A szervezők és a játékosok részéről azonban olyan szíves fogadtatást tapasztaltam meg, ami már önmagában is nagyszerű élmény volt – talán a fotókból is látszik, milyen jól éreztem magam. Remélem, jövőre is a meghívott versenyzők között lehetek – az edzést mindenesetre már most elkezdem!