Már jó ideje tervezem, hogy blogomban a Királynő születésnapi ünnepségéről beszámoljak, idő közben azonban sok munkánk adódott az Európai Tanács ülésére való felkészüléssel, utána pedig pár napot a Balatonnál töltöttem. Mostanra azonban végre visszaállt a normál kerékvágás, így aztán van egy kis időm az elmaradt feladatok pótlására.
Én a magam részéről nagyon meg voltam elégedve az ünnepséggel. Az előkészületek óramű-pontossággal zajlottak: az óriási sátort könnyedén húzták fel a rezidencia kertjében, kerekesszékes vendégeink számára is sikerült megfelelő bejáratot kialakítanunk, az ételek időben elkészültek, és még az időjárás is kegyes volt hozzánk: nem esett az eső és a levegő hőmérséklete is igen kellemes volt.
Aztán megérkeztek a vendégek. A több mint ezer meghívott kolléga és barát közül körülbelül nyolcszázan jöttek el a partira, köztük vezető üzleti és politikai szakemberek, valamint kormányzati képviselők, akik sokrétű elfoglaltságaik közé iktatták be a közös ünneplést.
Ahogy azt az eseményen is említettem, a nemzeti ünnepeken szokásos beszéd akkor jó, ha olyan, mint a praktikus férfi frizura: a lehető legrövidebb. Mi sem akartuk hát hosszúra nyújtani a hivatalos részt, két dolgot azonban mindenképpen szerettem volna kihangsúlyozni beszédemben az Egyesült Királyság idei ünnepségsorozataival kapcsolatban: az egyik a londoni olimpia és paralimpia, a másik pedig a Királynő gyémántjubileuma. Fontosnak tartottam például megemlíteni, hogy míg minden idők legsikeresebb olimpiai vízilabda válogatottja a kilenc aranyérmes magyar csapat, az eddigi második legsikeresebb ország éppen a 4 aranyéremmel büszkélkedő Nagy-Britannia (bár a legutóbbi aranyérmet is elég rég, 1920-ban nyertük). Ünnepi beszédemben szintén megemlítettem a Királynő jubileumát, az ehhez kapcsolódó londoni ünnepségsorozatot, és hogy hogyan változott a Királynő szerepe uralkodása alatt úgy, hogy mindenkor fontos szerepet tudjon betölteni a modern Nagy-Britanniában.
Szerettük volna, ha vendégeink jól szórakoznak nemzeti ünnepünkön, ezért meghívtunk egy Beatles emlékzenekart is (a Centrál Színházból). A Királynő eddigi uralkodása alatt a Beatles együttes adta el a legtöbb lemezt, így a gombafejűek zenéje jól illeszkedett az alkalomhoz. Az együttes kiváló volt, és a “Twist and Shout” dallamára még én is lejtettem pár “apukás” tánclépést. Ez a fajta hangulat egyúttal remek kontrasztot alkotott az ugyancsak kiváló Bolyai János vonósnégyes zenéjével, akik a brit és a magyar himnuszokat játszották el.
Az ünnepség mindvégig nagyszerűen zajlott, ezért hálás vagyok követségi kollégáimnak, akik fáradságot nem kímélve dolgoztak az esemény sikeres lebonyolításán. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani arany fokozatú támogatóinknak is: a Vodafone, a Tesco, a Diageo, a City & Guilds és a BUPA Medihelp hozzájárulása nélkül nehezen tudtunk volna ilyen színvonalas és szórakoztató rendezvényt szervezni.
A következő cél tehát, hogy jövőre még az ideinél is jobb nemzeti ünnepet szervezzünk, ehhez várom az Önök véleményét, ötleteit is!