Vasárnap sikerült lefutnom a 19. K&H olimpiai maraton 7 kilométeres távját a pesti napos, nyári melegben. Elfáradtam. A Követséget képviselő csapat tagjaként versenyeztem: hatan futottunk váltóban, így közösen sikerült lefutnunk a teljes maratoni távot. A jótékonysági futásban azért vettünk részt, hogy segítsük a Robert Burns Nemzetközi Alapítvány (RBNA) kezdeményezését, és pénzt gyűjtsünk egy speciális busz vásárlására, melyet a magyar junior paralimpiai csapat számára szeretnénk felajánlani. A mai napig a busz árának a fele gyűlt össze – őszintén remélem, hogy a maratoni akcióval a hiányzó összeg nagy részét is sikerült összegyűjteni. Itt szeretném megköszönni minden jelentkezőnek a résztvételt, aki “jótékonysági nevezésével” támogatta a magyar junior paralimpiai csapatot.
A legfontosabb természetesen a futás fő célkitűzése volt, de a részvétel egyúttal nagyszerű szórakozásnak is bizonyult – legalább is így utólag. Jó volt úgy végigfutni a budapesti utcákon és a Duna-parton, hogy közben tömegek szurkoltak nekünk. Csak nagyon meleg volt… az ötödik és a hatodik kilométert jelző pontok közötti táv szinte végtelennek tűnt. Szerencsére a finis előtt egy kilométerrel sikerült utolérnem egy barátomat, így a hátralevő távot együtt futottuk le. El se tudom képzelni, hogy a maratoni futók hogy tudják ugyanezt a távot egymás után hatszor lefutni.
A hangulat fantasztikus volt. A futás (és egy rövid pihenő) után sikerült beszélgetnem a paralimpiai csapat néhány tagjával is. Eddigi teljesítményük és jövőbeli terveik igazán inspirálóak, és az őket menedzselő csapat is rendkívül elkötelezett. Nézzék meg Önök is a RBNA honlapján, hogyan szeretnénk mi is hozzájárulni az ő sikereikhez és ha tehetik, kisebb adománnyal támogassák Önök is kezdeményezésünket.
A cél eléréséig azonban íme egy kis ízelítő a nap képeiből és a rendezvény hangulatából: