Az elmúlt két hétben nem voltam itthon. Nagyköveti tiszem kezdete óta először utaztam vissza Londonba, méghozzá egy különleges konferenciára: a világ különböző tájain szolgáló brit nagykövetek éves találkozójára. Először volt szerencsém ilyen találkozón részt venni, így hát nem igen tudtam, mire számítsak. De az egyhetes konferenciasorozat igazán hasznosnak bizonyult: beszédet mondott többek között a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a belügyminiszter és a külügyminiszter is. Mindannyian elismerően szóltak sikereinkről és arra kértek, hogy ebben az évben még inkább támogassuk munkánkkal Nagy-Britannia prosperitását és biztonságát. A konferencia hetében sok Európában, illetve a világ más részein dolgozó brit nagykövettel találkoztam. Megbeszéltük sikereinket, és persze eszmét cseréltünk azokról a dolgokról is, amelyek kevésbé mentek jól. A mögöttem lévő 2 hónapos nagyköveti szolgálat után ez kiváló alkalom volt arra, hogy egy kicsit végiggondoljam eddigi tapasztalataimat, ezeket megvittassam a kollégákkal, és tovább gondoljam a jövőre vonatkozó terveimet. Ezzel kapcsolatban írok még ebben a blogban.
Távollétem második hetében (illetve annak nagy részében) egy NATO-ról szóló előadássorozaton vettem részt. A védelmi téma budapesti feladatköröm azon része, amelyben a legkevesebb tapasztalattal rendelkezem. Ezen szerettem volna változtatni. Az Egyesült Királyság fontos katonai partnerként tekint Magyarországra, többek között a NATO-hadműveletekben betöltött igen aktív szerepe miatt. A meglévő jó kapcsolatok továbbépítése érdekében fontos volt számomra, hogy ebben a témában is megfelelő tudással rendelkezzem. Így hát több napot töltöttem tisztviselők, tábornokok és a témával foglalkozó elméleti szakemberek társaságában, akikkel átrágtuk magunkat a világ aktuális védelmi kérdésein. Megvitattuk például a NATO szervezeti kihívásait, valamint a jelenlegi és a jövőben esetleg felmerülő konfliktushelyzetekben betöltött szerepét. Igen intezív pár nap volt ez, de nagyon fellelkesített a témával kapcsolatban. Most már biztos vagyok benne, hogy a legtöbb stratégiai és védelmi kérdésben magam is jól elboldogulok. Majd meglátjuk.
Azért nagyon jólesett visszajönni a szép napos és meleg Budapestre, kicsit visszarázódni az időm legnagyobb részét kitevő magyar és Európai uniós témákba és feladatokba. Budapestre immár otthonként tekintek. Csupán egy dolog törte le a visszatérés örömét: pénteken rácsuktam az ajtót az egyik ujjamra. Csak kislányom elismerő pillantása vigasztalt, mikor büszkén mondtam neki, hogy sírás nélkül kibírtam!